SEGGEL FOGTA MEG ZUHANÓ FIÁT A BÉKÉSI LÓPATKOLÓ BÁCSI
Kedves olvasóink!
Békés megyében egy idős férfi időben észrevette, ahogyan nevelt gyermeke egy panel épület legfelső emelete felett található lő-torony stílusú lift-kezelő szar mellől a mélybe veti magát. A férfi nem volt rest elverni a közelben található rőzsehordó asszonyt, majd felkente szarral a városi pap homlokát és ezt mondta: Ámen atyám, oldozzon fel minket Mr. Támblőr! Ezek után az ifjú zuhanó ministráns gyermekhez rohant. Letolta nadrágját, majd széthúzva két farpofáját várt.
Munkácsy egyszercsak kurjantott egyet, a rőzsehordó asszonyt látván, és elkezdte szavalni rögtönzött versét:
Rózsehordó asszony,
hejde dajna dánom,
felizgattál ribanc,
hejde dajna dánom.
A festő félbeszakította versét. Telt, telt az idő majd Munkácsy orrnyergére a szomorúság, fülcimpája fölé az elkeseredettség, szemeinek táskájába pedig önnön magának megvetése költözött.
Mély szomorúságot érzett, amiért ilyen, a művészethez nem méltó stílusban fogalmazott, majd kifakadt: Még egy verset se vagyok képes írni? Az istenit neki, folytatta zokogva. Tényleg egy nyamvadt verset se?
Bocsáss meg nekem rőzsehordó asszony, amiért nem voltam képes sugárzó szépségedhez és gyönyörű női mivoltodhoz méltóan fogalmazni! - Kiáltott így a híres festő Munkácsy.
Majd gondolkodott, hogy fogalmazhatna szebben. A női lélekhez értve és a művészetek atyjaként, arra jutott, hogy mondanivalójának az igazat kell kifejeznie, mert csak úgy lehet őszínte, a vágyat melyet a rőzsehordó asszony kelt a rőzsehordó asszony tudtára kell, hogy adja és nem fogalmazhat úgy mint egy csicska.
Majd így szólt:
-Gyere baszni te gallyakkal díszített szőrös picsájú paraszt luvnya!
-Jólvan te kibaszott művész… Most az egyszer megyek. Szólt a rőzsehordó, me má basznia kellett neki is.
3
2
1
Hopp. És már ott is volt a gyermek. A Bácsi elkapta. A két farpofával.
